Még jól emlékszem arra, hogy milyen homályos kép élt bennem a szoptatásról kevéssel azelőtt, hogy megszületett az első gyermekem. Próbáltam utána olvasni mindennek a szülés előtti hetekben,de mint utóbb kiderült, jócskán melléfogtam a könyvválasztásnál. Tulajdonképpen végig hittem abban, hogy a kórházban mindenben segítenek majd. Sajnos nagyot tévedtem és ha nincs mellettem Eszter, a szobatársam, aki a harmadik gyermekével “rutinos szoptatónak” bizonyult és nagyszerűen segített át a kezdeti bizonytalansággal és kétellyel teli napokon, valószínűleg még a kórházban megpecsételődik a sorsunk…

Azért, hogy Ti ne kerülhessetek hasonló helyzetbe, összeszedtem néhány olyan fontos infót, ami arra talán elég lesz, hogy ne tudjon titeket megvezetni, vagy elbizonytalanítani senki a kezdetek kezdetén:

1. Lehetőség szerint a szülést követő 2 órás megfigyelési időszakban próbáld meg mellre tenni a babádat. Ha bizonytalan vagy abban, mit is kell tenned, kérj segítséget!
2. Amikor már átkerültök a gyermekágyas részlegre, lehetőség szerint csak rövid időszakra „engedd ki a kezeid közül” a kisbabád (pl. amikor lezuhanyozol, vagy elviszik megvizsgálni). Ha melletted van, már a legkisebb mozgolódást, csücsörítő szájtartást is észreveszed és mellre tudod őt tenni.
3. Nekem többen tanácsolták szülés előtt, hogy az első éjszakát töltsem a baba nélkül, hogy kipihenhessem a szülés fáradalmait. Én másképp döntöttem, mert el sem tudtam képzelni, hogy elszakadjak a babámtól. Vannak viszont olyan objektív okok, amelyek miatt szerintem nem érdemes elválnotok: egyrészt azért, mert a szülés olyan élmény, ami mint egy jó film, folyamatosan pörög előtted a mozi után is. Képtelenség tőle egy igazán nagyot aludni. Másrészt a baba is elfárad a nagy munkában és általában ő is nagyot alszik a szülés után, így általában az első napon a legcsendesebb.
4. Arra is emlékszem, amikor beköszönt a 2. napon a pánik: “Mikor indul már el a tej?” “Ha a baba nem iszik eleget, be fog sárgulni.” “Ha többet veszít a súlyából az előírtnál, akkor tovább kell a kórházban maradni”. Még ha fogalmad sem volt ezekről a félelmekről, a nővérek és/vagy a szobatársak valamelyike valószínűleg felhívja rájuk a figyelmedet. Az a legjobb, ha ilyenkor egyik füleden be- a másikon pedig kiengeded ezeket a mondatokat. A lényeg az, hogy legyen veled a babád és tedd mellre, amikor szüksége van rá(d). Ne az órát nézd! Ha mellre teszed a babádat minden olyan jelre, ami éhségre utal (nyugtalanság, kéz “harapdálás”, cuppogás stb.), minden rendben lesz!!
5. Ha bizonytalan vagy, vagy fájdalmat érzel, mielőbb kérj segítséget! Ha a kórházban nincs olyan személy, akinek bízol a szakértelmében, keress meg egy szoptatási tanácsadót (www.lll.hu vagy www.ibclc.hu). Nem érdemes szenvedni és halasztgatni a dolgot…!
6. Vigyél magaddal lanolinos bimbóvédő krémet (Avent, Medela) és azzal kend a melledet szoptatások között, ez is sokat segíthet az első napokon.